Ahol az AGORA Intézet minden területe összeér: interjú Maka Zsófi projektkoordinátor, irodavezető munkatársunkkal
Szerző: AGORA Intézet 2023.12.15.
„Lételemem a pörgés” - mondja Maka Zsófi, az AGORA Intézet irodavezetője, aki nagy örömünkre és fiatal kora ellenére hosszú távú kapcsolatot tervez velünk. Amibe belekezd azt pikkpakk megoldja és alig várja a következő kihívást. Mindemellett kedves, segítőkész és hallgat a megérzéseire, ahogy ő mondja: igazi művészlélek. Milyen meglepő hobbijai vannak Zsófinak? Hogyan töltődik? Van-e bármi, ami még neki is nehézséget okoz?
– Honnan érkeztél az Agorához, mi mindent csináltál korábban?
Az Agora előtt, már az egyetemi éveim alatt is dolgoztam, leghosszabban egy műszaki területen tevékenykedő cégnél, ahol sales-szel, ezenkívül a megrendelésekkel és kapcsolattartással foglalkoztam. Belecsöppentem néhány rázósabb szituációba is, nagyon jó terep volt a kommunikációm tökéletesítéséhez.
Az egyetemen műszaki menedzserként végeztem, annak is a vállalatirányítási részére specializálódtam, most a mesterképzésen vállalatfejlesztést tanulok. Amikor éppen ezt a területet választottam, még nem tudtam, hogy az Agoránál fogok kikötni, úgy tűnik nincsenek véletlenek. Remek lehetőség ez arra is, hogy „tanulmányi körutakra” menjek majd a tanácsadó kollégákkal.
– Mi a dolgod az Agoránál?
Fő feladatom, hogy az iroda mindennapos dolgait kézben tartsam és intézzem, ezen felül a tanácsadói, tréneri feladatok elvégzéséhez szükséges hátteret biztosítom: intézem a dokumentációt, beszerzem a szükséges eszközöket. A pályázati képzéseinkhez kötődően projektmenedzsmenti feladatokat is ellátok, aminek révén közvetlenül kapcsolódom az ügyfeleinkkel, aminek nagyon örülök. Ezen felül pedig az AGORA Intézet marketing tevékenységét is folyamatosan támogatom.
– Mi tetszik legjobban az Agorában?
Elképesztően jól érzem itt magam, mintha hazataláltam volna, egyértelműen a közeg és a légkör tetszik a legjobban. Abban is biztos vagyok, hogy hosszú távon megmarad ez az érzés.
– Ezek szerint hosszú távra tervezel, ami nem kifejezetten Z generációs sajátosság.
Igen, régi elhatározásom, hogy hosszú távon szeretnék maradni álmamim munkahelyén. Való igaz, hogy ez nem jellemző a korosztályomra. Én azonban úgy vagyok vele, hogyha valami jól működik, akkor abból nem érdemes kizökkenni. Imádom, hogy mindenféle témában nagyon jókat beszélgetünk a többiekkel, ha kérdéseim vannak bárkit megkereshetek, azonnal segítenek. Támogató, kedves, befogadó a csapat és ez nagyon jó dolog.
– Mi a szupererőd?
Korábban is tisztában voltam vele, hogy rendszerető vagyok, lételemem, hogy rend legyen körülöttem, csak így tudok hatékonyan dolgozni. Valószínűleg ebből kiindulva jól tudok rendszerekben gondolkozni, illetve rendszereket kiépíteni, majd azokat működtetni. Pillanatok alatt kiderült, hogy felsorolt értékeim nagy hasznára vannak a cégnek. Ezenkívül azt mondják nagyon pörgős és terhelhető vagyok. Valójában a pörgés a komfortos működésem, egyfajta alapsebesség nálam. Folyamatosan keresem a feladatokat, szeretem, ha sok dolgom van és szerencsére jól tudok priorizálni.
– Mit tanultál meg a munkádnak köszönhetően önmagadról?
Kiderült, hogyha valamit igazán meg akarok csinálni, akkor abban nagyon kitartó tudok lenni, bár ez egy nem mindig előnyös tulajdonságommal is összetartozik, ugyanis igen makacs vagyok. Azt is megtanultam, hogy fontos az emberi tényező, az, hogy hogy érzem magam egy munkahelyen szinte teljesen ettől függ. Hiszen ahogy mondtam, hosszú távra szeretnék tervezni, ez pedig nem menne egy olyan cégnél, ahová rossz érzéssel járok be. Ebbe nem csupán az tartozik bele, hogy kedvesek-e velem a kollégák, hanem etikai, értékrendi kérdések is.
– Érzésekről beszélsz. Intuitív vagy?
Igen. Gyermekkorom óta fontos az első benyomás, az első megérzéseim emberekkel és helyzetekkel kapcsolatban. Ezek általában be is jönnek, de nyilván felnőtt fejjel meg kellett tanulnom kezelni az érzéseimet. Ha nem szimpatikus valaki, nem hagyhatom faképnél az első két percben.
– Mit jelent Neked a hitelesség?
Amikor az Agorához érkeztem bíztam benne, hogy mivel a kollégáim hivatászszerűen is emberekkel foglalkoznak, tanácsadók, trénerek, mély önismerettel rendelkeznek, kezelni tudják a legkülönbözőbb helyzeteket, konfliktusokat. Ez az előfeltevésem be is igazolódott, hiszen bármilyen probléma, gond merül fel, semmit nem söprünk a szőnyeg alá, minden vitába szemtől szembe beleállunk. Nekem ez maga a hitelesség, illetve az, hogy amit hirdetek, tanítok, mondok, magam is aszerint cselekszem.
– Miből/kitől tanultál a legtöbbet eddigi életben?
Sok minden formált. Példaképem viszont szándékosan nincs, nem szeretném senki identitását átvenni. Vannak azonban bizonyos tulajdonságok és értékek, amiket jónak ítélek, ezeket próbálom sajátommá tenni. Például fontos, hogy kedves legyek, jóindulattal, nyitottan forduljak az emberek felé, segítek, ha tudok. Az őszinteséget is alapvető értéknek tartom, a magánéletemben is. Otthonról hozom a becsületességet, édesapám régóta vállalkozó, akitől megtanultam, hogy érdemes az értékeink szerinti nehezebb utat választani.
Emberi kapcsolataimban megtapasztaltam azt is, hogyha megérett rá az idő, merni kell továbblépni, kilépni, hogy nem lehet mindenkit megmenteni. Nagy tanulságom, hogy aki nem akarja, hogy segítsenek neki, annak nem is lehet. Ez a tapasztalat segített a valódi felnőtté érésben és abban is, hogy merni, tudni kell előre, a jövőbe nézni.
– Mi az, amit senki sem gondolna rólad? Milyen őrültséget csináltál már?
Én tulajdonképpen valahol egy kis művészlélek (is) vagyok. Temérdek művészeti ágban kipróbáltam magam. Táncművészeti iskolába jártam, ahol balettet, néptáncot, moderntáncot, társastáncot tanultam. A táncot tehát imádom. Ezenkívül mesemondóversenyekre jártam, országos versenyt is nyertem. Évekig zongoráztam, igaz, ezt keveset tudom művelni, mert a hangszerem otthon vár Nagyrédén, a pesti lakásunkba sajnos nem fért be.
Ám fő hobbim és a legtöbb örömet adó foglalatosságom a festés és rajzolás. Rengeteget foglalkozom vele. Ha csak kikapcsolni szeretnék, felnőtt kifestőket színezek, de készítek grafikákat, festményeket, sőt még falfestést is. Ezen felül is minden kreatív dologért odavagyok, élvezettel barkácsolok, ráadásul rajongok a lakásfelújításért, lakberendezésért is. Ebből a szempontból nálunk mindig történik valami, most éppen falmatricázom és csempét festek.
És akkor még nem beszéltem az állatok imádatáról, hosszú ideig lovagoltam, van egy nyuszim, 13 évig élt a kiskutyám. Szeretnék majd egy ausztrál juhász kutyát, de egyelőre sajnos nem fér bele az életvitelembe.
– Ekkorra pörgés és aktivitási szint mellett létezik-e problémát, vagy kihívást jelentő helyzet?
Éppen az állandó pörgésből fakad, hogy vigyáznom kell, hogy ne vállaljam túl magam. Hajlamos vagyok rá ugyanis, hogy mindenre igent mondok, hogy azt gondolom, még ez is, meg az is belefér és még élvezem is, de ez időnként belevisz nem kívánt szituációkba.
– Mi a praktikád, hogyan dobod fel magad, ha nem vagy a legjobb passzban és teljesíteni kell?
A társaság és a hobbijaim. Tehát nem elvonulok, vagy magamba fordulok, sokkal inkább valami tevekénységet keresek, amikor rossz passzban vagyok.
– Mi az, amit senki sem gondolna rólad?
Azt hiszem már eddig is sok meglepőt árultam el magamról, de jöjjön a ráadás: szeretem a sárkányrepülést. Ez tulajdonképpen apukám hobbija, mondhatnám szerelme, én pedig úgy nőttem fel, hogy rengetegszer vitt magával, így aztán én is nagyon megszerettem. Hogy is mondjam, ez egy remek kikapcsolódási és feltöltődési módszer.
– Mi az, amit biztosan szeretnél megvalósítani?
Terveim között szerepel egy barista és egy sommelier képzés. Szenvedélyesen szeretek utazni, van is a vágyott helyekről egy listám. Párizs szerepel első helyen, illetve végigjárnám a tengerpartokat, mindenhonnan hoznék egy-egy fiolányi homokot. Egyiptom és a Maja birodalom is álmaim úti céljaim tartozik.
